Egy ronin az erdőben találkozik egy nagyapával és az unokájával, akiktől kap enni. Hamarosan egy csetapaté környékére is odakeverednek, ahol a ronin rendet tesz. Kiderül, hogy az unoka apukája elhalálozott, a közeli hegy mélye pedig hatalmas kincset rejt.
A poszterből egyértelmű, de az első képkockákról is ordít, hogy ez egy tévéfilm, mind a képarány, mind a szegényes látványvilág azonnal szembeötlik, de könnyű megszámolni az egykori reklámok helyét is. Az 50-es és 60-as években népszerű, látványos és szórakoztató chambara történetek a 70-es évekre beköltöztek a tévébe, ott pedig más színvonal és minőség volt elvárható, mint a nagy vásznon, emiatt pedig könnyen, gyorsan és olcsón lehetett tartalmat gyártani. Így tett Mifune Toshiro cége is, a végeredmény pedig egy olyasmi sztori lett, amit 20-25 évvel korábban látványosan, menő koreográfiákkal, gyönyörű képekkel forgattak volna le (illetve hát forgatták is le, mert ez a sztori tulajdonképpen egy Tsubaki Sanjuro spinoff). Ez a tévés változat azonban kiszámítható, lassú, akár unalmasnak is mondható, nincs benne semmi olyasmi, amit ne láthattak volna a mozinézők korábban. Egy laza hétköznap esti, ásítozós tévéfilmnek elmegy, de hiába van benne Mifune, ha az egészből hiányzik az erő és a lélek. Ezek a 80-as évekbeli tévéfilmes adaptációk valahogy nagyon lélektelen tucattermékeknek tűnnek, lásd még Magistrate of the Floating World.
Utolsó kommentek