Egy yakuza és egy gésa Tokióban húzza meg magát, ám a yakuza megtudja, hogy az őt pártfogoló Kokin-klán öngyilkos akcióra készül. Ő is csatlakozik hozzájuk, de a rendőrség lekapcsolja és hűvösre kerül. Közben pedig a gésával is történik egy és más.
Ezt a filmet alig két hónappal a Tokaido Fullhouse után mutatták be és minden porcikáján érződik, hogy ez már egy igazi újhullámos yakuzafilm, ezt ráadásul azzal is hangsúlyozzák a szereplők, ahogy az előd főszereplőiről beszélnek, mint egy régi, letűnt kor mára elhalálozott hőseiről. Itt már nincs meg az az önfeláldozó hősiesség, helyette gyilkosságok vannak, amiket a szereplők azzal a tudattal követnek el, hogy mennek a börtönbe, a kötelesség pedig csak a klánon belül "szent", nem vezérel senkit sem az, hogy a közjó érdekében cselekedjen. Ezek helyett jön be új szálként a nő, egyből egy szerelmi háromszög tagjaként, rajta keresztül pedig lehet szemléltetni azt a furán értelmetlen hősiességet, ahogy a főszereplők kockáztatják a saját életüket. Mind Tsuruta Koji, mint Takakura Ken elképesztően menő és közben elképesztően esetlen, amikor a nő kerül szóba, nyilván mindkettejükkel simán tudtak a korabeli nézők azonosulni, így egyértelmű volt a siker. De valahogy Jirocho és társai kalandjai a maguk naív feelgood hangulatával nekem mintha kicsit jobban tetszene, pedig a maga módján ez is jó film és külön érdekessége, hogy pont a szerelmi háromszög a legerősebb eleme (na meg az öreg, aki mindent lazán elintéz).
Utolsó kommentek