Az őslénykutatót mindenki hülyének nézi az elméletei miatt, mert azt próbálja bizonyítani, hogy óriás szörnyek nyomaira bukkant a tengerparton. Egy újság rá is állít egy újságírónőt, hogy nyomozza ki, mi is az igazság. Aztán persze előbukkannak a jómadarak.
Hű, ez egy igen súlyos darab, egyben tökéletes példa arra, hogy miért is volt nagyjából nevetség tárgya a koreai film a 80-as években, hol volt még ekkor a zseniális ezredfordulós hullám? Óriásszörnyes filmet akartak forgatni, de nem volt meg a technológia náluk arra, hogy saját makettekkel dolgozzanak. Mit tettek hát? Összeollóztak pár gagyi szörnyet a már akkor is ősréginek számító japán tokusatsu TV sorozatokból, majd kerítettek mindehhez egy nagyon cuki és nagyon csöpögős sztorit, amiben a hülyének nézett őslénykutató kislánya a főszereplő. Ez még mind rendben is lenne, de következetességet ne keressen az ember a történetben, teljesen összefüggéstelen és logikátlan jelenetek váltogatják egymást, amikről néha még az is kiderül, hogy csak álmodták őket. Szóval borzalmas, mindössze két dolog írható az előnyére. Az egyik, hogy gyönyörű a tengerpart, ahol játszódik, a másik pedig, hogy a kislány tényleg nagyon aranyos. Minden más kvázi nézhetetlen és érthetetlen.
Utolsó kommentek