2030-ban Dél-Korea már a második kísérletet indítja el, hogy embert juttasson a Holdra, az első ugyanis tragikus véget ért és kudarcba fulladt. A második pedig maga a pokol.
Kim Yong-hwa pár éve még a két Along with the Gods filmmel igyekezett nagyon magasra helyezni a mércét a koreai filmiparban, ám főleg a kétes minőségű CG miatt ez nem feltétlenül sikerült neki. Mindez azonban nem szegte kedvét és ezúttal a fantasy helyett egy vérbeli, realistának szánt sci-fi leforgatásába vágta a fejszéjét, amelynek valahogy úgy kellett volna működnie, mint a japán Space Brothersnek, ám a realizmus kábé az első néhány percben ki is veszik belőle és onnantól kezdve abszolút komolyan vehetetlenné és röhejessé válik. Ez a küldetés ugyanis annyi katasztrófát, problémát, nem várt történést, elképzelhetetlen egybeesést tartalmaz, hogy még Bollywoodban is kiröhögnék a forgatókönyvet, mondván, "ne máááár". Na, ez az érzet van végig jelen a filmben nagyjából onnan, hogy az első baleset megtörténik, de a sok hülyeséget még képesek lesznek fokozni. Mindezek mellett pedig az már totál mellékes, hogy az amerikaiak és a NASA teljesen idiótának vannak bemutatva, a politikusok segghülyék végig, a pátoszos hangvétel szánalmasan röhejes, az egyes (egyébként velejéig ostoba) fordulatok meg véletlenül pont úgy történnek, hogy tökéletesen kijöjjenek a nagymonológok. Vagyis, ez egy rettenetesen rossz film, hiába látványosak a Hold, meg az űrhajó képei időnként, annyira abszurd, hiteltelen, túlhúzott és röhejes a történet, hogy már büntetésként hat, hogy végignézi az ember. Máshogy fogalmazva ez a film is halad a Carter és az Emergency Declaration útján ahelyett, hogy mondjuk a Space Sweepersét követné.
Utolsó kommentek