Elszabadul valami vírus, amelynek következtében Észak-Korea lakosságának már a 30%-a kvázi elveszett. Van valami doki, aki a lányát ki tudta belőle gyógyítani, így a lányra vadászik a fél világ kémhadserege, köztük Carter ügynök, aki azt se tudja, hogy kicsoda.
Újabb tapasztalat, hogy soha ne ítéljek poszter alapján. Az ugyanis felettébb ígéretes volt és a kereszt alapján arra számítottam, hogy valami olyasmi kapok, mint a The Priests, vagy a Divine Fury, de hát nem, nagyon nem. Az agyzsibbasztó vírusos/zombis hülyeség még akár rendben is lehetne (á la Train to Busan), viszont ez a film nem erről szól, nagyon nem. Carter ügynök ugyanis egy James Bondba oltott Jackie Chanbe oltott Rambóba oltott Terminátorba oltott bollywoodi szuperhősbe oltott videojáték paródia, aki fáradhatatlanul, megállás és hiba nélkül aprítja az összes szembejövőt és persze minden esésnél szerencséje is van. Ha ez tényleg az ilyen Max Payne-szerű videojátékok paródiája, amely megmutatja, hogy ezek a játékok miért is baromságok, akkor még akár azt mondanám, hogy rendben is van, de poénnak elég lett volna belőle 70-80 perc. Itt azonban több mint 2 óra tömény, de teljesen hiteltelen és nívótlan CG-vel "feltuningolt" zúzást láthatunk, ez viszont sokkal inkább fárasztó, mintsem érdekfeszítő, vagy izgalmas. Bollywood sokkal jobban és stílusosabban tudja ezt, illetve ott úgy fél óránként néhány zenés táncos jelenettel oldják a feszültséget, hogy az ember magához térjen. Itt nincs semmi ilyesmi, csak a céltalan, agyatlan, dögunalmas és üres akció, amelyben más filmek kultikus tetőpontjai (lásd a helikopteres bunyót) csak üres helykitöltők. Szóval fostalicska az egész az elejétől a végéig, a videojátékos nézőpont és az azokat majmoló akció az első pár percben érdekes, utána dögunalom, sztori nincs, katarzis a végén van, mert végre ott a vége felirat. Ha nem láttam volna az Outlaw-t annak idején, akkor azt mondanám, hogy életem legrosszabb koreai filmje, de az vetekszik ezzel. Rettenetes!
Utolsó kommentek