A Franciaországban felnőtt, de Koreából adoptált Freddie hirtelen felindulásból úgy dönt, hogy megpróbálja felkutatni a szüleit és Szöulba utazik. A találkozások persze nem jönnek össze könnyen, ráadásul elég nagyok a kulturális különbségek, a tolmácsok képességei is limitáltak.
Ez egy igazi kaotikus nemzetközi produkció, egy kambodzsai-francia rendezővel, egy Koreában született, de nem adoptált főszereplővel és egy kissé kaotikus, de valós alapokon nyugvó sztorival, melynek eredetijét a rendező dokumentumfilmként Golden Slumbers címmel forgatta még 2011-ben. Annak ellenére, hogy javarészt Dél-Koreában játszódik, eléggé érezhetően nem koreai és még csak nem is távol-keleti feelingje van, a rendezőt és a stábot láthatóan más érdekelte, mint ami a helyieket szokta. Az alapsztori, a dolog nehézsége, a kulturális különbségek és az egész elborult hangulata nagyon jól átjön, viszont a következetesség nem feltétlenül erénye a filmnek, illetőleg sok helyen kissé érezhető, hogy afféle hirtelen ötletként került bele valami a forgatókönyvbe. A főszereplő lányt nem állítják be egyértelműen pozitív és sajnálatra méltó szereplőnek, időnként eléggé furcsa dolgokat művel és itt-ott hirtelen egyik-másik szereplő minden magyarázat nélkül felszívódik. A teljes sztori több évet is felvonultat, amelyek közül messze az első a legjobb, amikor először keveredik el a lány Koreába és én jobban szerettem volna, ha azt az időszakot veszik inkább végig a teljes film folyamán. A későbbi évek történései már eléggé ad-hoc jellegűeknek érződnek, több kérdést hagynak maguk után, mint amennyit megválaszolnak. Szóval ez egy érdekes, izgalmas és kemény témát boncolgató, de annyira nem jó film.
Utolsó kommentek