A gyerekként a keresztény vallásban mélységesen csalódott MMA harcost rémálmok és furcsa sérülések gyötrik. Az orvosok nem tudnak rajta segíteni, így egy látó tanácsára ellátogat a közeli templomba, majd igen hamar a dolgok sűrűjébe kerül.
Volt pár éve az élvezetes The Priests, ami után azt kívántam, hogy legyen még hasonló. A kívánság pedig teljesült, mert a The Divine Fury, ami hasonló alapokon nyugszik, hasonló panelekre épül, de akciódúsabb és pont emiatt jobban túl is van húzva, mint elődje volt. Ez persze nem feltétlenül gond, a koreai filmeknél már rég megszokhattuk és igazából csak a finálénál válik zavaróvá, a főgonosz ugyanis (külsőre legalábbis) sokkal röhejesebb, mint amennyire félelmetes. A többi viszont tökéletesen működik! A gyerek csalódása tökéletesen érthető, az idősödő pap ördögűzései zseniálisak, látványosak és szórakoztatóak, főhősünk vitái a pappal úgyszintén. Marha jók a bibliai idézgetések, a mantrák, a jellegzetesen távol-keleti ördögűzős technikák keresztény köntösbe csomagolása, ahogy a végére az is kiderül, hogy Koreában mennyire másként is gondolkodnak (a filmesek legalábbis) arról, hogy hogyan is néz ki és hogyan is viselkedik egy keresztény pap. Szóval teljesen jó volt, még sok ilyet, Korea!
Utolsó kommentek