Egy leszerelt katona útban hazafelé már a vonaton balhéba keveredik, mert a vonaton ott van a nő. Aztán emberünk hamarosan már a helyi gengszterek között találja magát.
Lee Chang-dong debütáló filmje volt ez 1997-ben és így ennyi év távlatából nézve a filmet nagyon látszik rajta, hogy ez volt a koreai filmek aranykorát elindító egyik nagy akkori siker. Lee mester ekkoriban regényíróként és tanárként volt ismert, így némileg meglepő volt a rendezői székben, viszont a film elindított a siker felé néhány ma már abszolút szupersztárként emlegetett színészt (Song Kang-ho, Han Suk-kyu). A sztori maga jellegzetesen 90-es évekbeli darab, még eléggé lepukkadt Dél-Korea, de nagyon látni a fejlődést (egy vadiúj lakótelep van végig a háttérben), viszont mind a hétköznapi emberek, mind a gengszterek világa nagyon nihilista, mindenki végzi a dolgát bármiféle nagyobb lélegzetű cél nélkül, vagy éppen a saját tehetetlenségének teljes tudatában. Benne van némi lírai hatás, ahogy ezt az egészet bemutatják (Kim Ki-duk is hasonló hatásokkal operált), ez pedig egy sajátos hangulatot ad az egésznek. Szóval abszolút érthető, hogy miért imádták ezt a filmet akkoriban szerte a világban a filmfesztiválokon, teljesen új színfolt volt a korabeli filmes felhozatalban és már nagyon látszik rajta mindaz, amiért nem sokkal később már rengeteg rajongója lett a koreai filmnek. Mindezekkel együtt a hatása inkább az, ami érdekes filmmé teszi, nem pedig a produkció maga. Tetszett, de szinte biztos, hogy ha akkor látom, amikor kijött, akkor sokkal-sokkal nagyobb hatással lett volna rám. Ja és jól hallottam, hogy a nightclubban DJ Bobóra ropták az elején?
Utolsó kommentek