Egy rettenetesen hosszú éjszaka (a Noryang ütközet) története, melynek során még utoljára megütközött a Joseon és a japán flotta, némi Ming-dinasztia segítséggel, mielőtt a japán flotta maradéka hazahajózott.
Kim Han-min Yi Sun-shin trilógiájának(?) utolsó(?) darabja ez a film a Roaring Currents és a Hansan után. Minden korábbinál nagyobbnak szánta a stáb tehát és minden korábbinál nagyobb, drámaibb, lassabb és unalmasabb is lett, ahogy az már csak az ilyen hazafias háborús eposzoknál lenni szokott. Az elején a felkészülés során rengeteget pofáznak, ráadásul mindent kétszer hallgathatunk meg a folyamatos tolmácsolásnak köszönhetően, így ez a rész túl hosszú és túl unalmas. Aztán jön a nagy csata, bőven több, mint egy órásra elhúzva, ez pedig inkább a kárára van a filmnek, mintsem az előnyére. Igaz ugyan, hogy néhány látványos jelenet azért megtalálható benne (ahogy az elején a sortüzekkel megindul a csetepaté például), ám rengeteg teljesen érthetetlen pillanat eléggé lehúzza az összképet (pl. a hajók úgy fordulnak, mintha motor lenne bennük, továbbá valahogy pont úgy történnek a fordulatok, hogy a lehető legdrámaibb hatást váltsák ki), illetve elég sok a fantáziátlan klisé (a tábornok a lelkére köti az egyik embernek, hogy mindenképp térjen vissza, de hát persze, hogy pont ő fog hősi halált halni), arról nem is beszélve, hogy borzasztó lassú az egész csata, inkább fárasztó, mintsem lebilincselő. Szerettem volna szeretni ezt az eposzt, elvégre a japán-kínai-koreai hármas csata izgalmasnak tűnt, de ebben a felfogásban szinte nézhetetlen az egész. A Hansan sokkal jobb volt.
Utolsó kommentek