1981-ben járunk, amikor két nővér vidékre költözik Jakartából, hogy az apjuk után megörökölt hotelt igazgassák. A hotelben azonban a nagyszüleik kapásból arra figyelmeztetik őket, hogy ne menjenek fel a harmadik emeletre. Hát persze, hogy felnéznek...
Valahogy az indonéz filmes felhozatalból legtöbbször a horrorokba sikerül belebotlani. A címből kitalálhatóan ez is egy közülük és tulajdonképpen nem sok eredeti dolog van benne, így akár hamar rá is süthetnénk a "gyatra" jelzőt, de nem érdemes elhamarkodni a dolgot. A sztorit ugyanis "valós" események ihlették, mert valóban létezik Semarang városában egy bezárt hotel, amelyet több cikk (lásd itt, itt és itt) szerint is kísértetjárta helyként tartanak nyilván. Szóval az alapötlet ezek alapján nyilván jó és érdekes, ahogy az is tetszett, hogy az egészet 1981-be tették és fél Indonézia oldtimer gyűjteményét felvonultatják a városképeken. Maga a rejtély viszont csak addig érdekes, amíg nem derül ki, hogy mi van mögötte, a paráztatónak szánt jeleneteken meg inkább csak vállat von az ember, elvégre erőteljesen építettek a jó 20-25 évvel ezelőtti japán horrorok látványvilágára és mára klisévé silányult fordulataira, azok hangulata nélkül. Így viszont eléggé steril és nem túl izgalmas a végeredmény, amelyet leginkább csak a fentebb említett kor és persze az indonéz moziknál elmaradhatatlan muszlim eszköztár színesíti egy kicsit. Szóval, bántóan közepes az egész, az indonéz horror tud ennél jobb is lenni!
Utolsó kommentek