A két lökött chinpira, Yuji és Kosaku új feladatot kap, egy öregurat kell megkeresniük. Hamar rá is találnak egy idősek otthonában, ám az öreg finoman fogalmazva sem tűnik beszámíthatónak, amivel hőseink nem tudnak mit kezdeni. Aztán beesik az öreg unokája is egy kissé kattant lány személyében, a már akkor is öreg Volkswagent pedig állandóan javítgatni kell...
A legtöbb folytatásos sztorinál a legelső rész szokott a legjobb lenni, utána már nem nagyon érnek fel hozzá a folytatások, bár pont Japánban ennek az ellenkezőjére is van néhány példa. Például ez a sztori, ami az első kettőnél jóval lököttebb, de ezzel együtt nagyszerűen folytatja azok hangulatát. Jókat lehet vigyorogni a sok hülyeségen, a már ezerszer látott, de valahogy mégis megint működő gegeken (igen, sokszor pont azt csinálják a szereplők, amire a néző számít előre és pont ez teszi az adott jelenetet viccessé), zseniális ötlet a lány elborult szokása (elsőre nem érti az ember, utána már kényszeresen röhög rajta), a japánul előadott La Cucaracha se semmi. Szóval Kurosawa Kiyoshi ezúttal is hozta a formát, zseniális az egész sztori az elejétől a végéig, imádtam!
Utolsó kommentek