A már fiatalon a külföldi dolgok iránt élénken érdeklődő, hatalmas küldetéstudattal megáldott (vagy megvert) Godai Saisuke, avagy később Godai Tomoatsu története a korai Satsuma évektől kezdve egészen az oszakai kereskedelmi kamara(?) létrehozásáig.
Tanaka Mitsutoshi legújabb rendezése méltó a rendezőhöz (az ő nevéhez fűződik a szintén nagyon érdekes témát feszegető 125 Years Memory is), a története lenyűgöző (Sakamoto Ryómát ismertem már, de Godairól még nem hallottam korábban), a Tokugawa-sógunátus végnapjait bemutató sztorik pedig mindig érdekesek. Mindettől függetlenül ez a film valahogy mégsem jó, ennek elsődleges oka pedig az, hogy mindenhol túl van húzva, amolyan "tévésorozatosan". A szereplők többsége inkább ripacskodik, mintsem játszik, ha vidámak, akkor hülyén röhögnek, ha szomorúak, akkor ordítva bömbölnek, továbbá tele van az egész ilyen rendkívül hiteles utolsó pillanatos fordulatokkal. Ugyanez mondható el a látványról is, a CG-vel megidézett gőzhajós tengerpartok, a kismillió csillagot tartalmazó éjszakai képek szépek, de túl giccsesek egy ilyen sztorihoz, egy fantasyba sokkal jobban illenének. Szóval ez a sztori ezzel a történelmi személyiséggel többet érdemelt volna, mint egy ilyen "tévés" jellegű feldolgozást, de annyiból mindenképp jó volt, hogy kicsit utánaolvassak Godai életművének.
Utolsó kommentek