Az Ottomán Birodalom hadiflottájának gyöngyszeme, a három árbocos Ertugrul 1889-ben baráti látogatásra indult Japánba, viszonzásul az 1887-ben kapott kitüntetésért. Az odaút rendben, bár kicsit lassan le is zajlott, hazafelé azonban lecsapott rájuk a tájfun és az Oshima világítótorony közelében hajótörést szenvedtek. A túlélőket a kis sziget lakói látták el és mindmáig ez az esemény az alapja a japán-török barátságnak, amit egy érdekes intermezzóval is bizonyítanak a történet vége felé.
A Toei sem akart lemaradni tavaly a grandiózus eposzok terén és az egyik választásuk tehát az Ertugrul hadihajó történetének megfilmesítése volt. Ez a katasztrófa nem igazán ismert errefelé, ráadásul a XIX. század végén játszódik, ami egy igen érdekes korszak volt nemcsak Japánban, de a világ többi részén is. A katasztrófafilmeknek azonban megvan a maguk tipikus történetvezetése és a jellegzetes fordulataik, amik miatt ha egyet látott az ember, akkor látta az összeset. A 125 Years Memory is a bevált recept mentén halad, egy jó hosszú felütéssel, amíg megismerhetjük a legénység hétköznapjait az út alatt (jó kis "törökös" túldramatizáltság jellemzi az első fél órát), majd megtörténik a katasztrófa, aminek ábrázolása a film többi részéhez képest kifejezetten szegényesre sikeredett. A mentési munkálatok és a kis szigeti falu életének bemutatása nagyon szép, ráadásul ebben van az egyik kis meglepő fordulat. A másik pedig a segítség viszonzása, ami egy elég váratlan történelmi esemény idején történt meg, viszont olyannyira erőltetetten van levezetve, hogy egyszerűen nem lehet komolyan venni. Egyszerre hiteltelen az, ahogy meggyőzik a törököket, hogy mit tegyenek, valamint röhejes az, ahogy "összefüggést" mutatnak a két történelmi esemény szereplői között. Ezeket leszámítva nagyon szép és aprólékos munka, főleg a gyönyörű operatőri megoldások tetszettek, a mindenáron meghatódásra törekvés már kevésbé, de hát a modern japán mozi enélkül nem is létezhet. A török-japán kommunikáció természetesen angolul zajlik, sok-sok közhellyel és általános iskolás szókinccsel, de pont ez adja az egész báját, ahogy a török színészek túljátszott dolgai is. Szóval egyáltalán nem rossz, de ez is csak egy katasztrófafilm.
Utolsó kommentek