A japán-francia festő, Léonard Tsuguharu Foujita életének két szeletét követhetjük végig a 20-as évek dekadens Párizsában festett aktoktól kezdve a háború alatt a japán hadsereg által megrendelt harci képekig.
Foujita mesterről életemben nem hallottam még, de megnézve a filmet, meg utánaolvasva az életének egy kicsit, kalandos életút terén nem igazán marad le mondjuk Hokusai mögött, bár nyilván a művészetük teljesen más. A film maga nagyon lassú és (feltételezésem szerint) sok helyen olyan álomszerű jeleneteket tartalmaz, amelyekkel azt próbálják sugallni, hogy a mester 1-1 híresebb képéhez mik voltak az inspirációk. Mindemellett nagyon látványos a 20-as évek dekadens francia művészvilága (sok-sok meztelenséggel és 1-2 kifejezetten erotikus pillanattal), majd a háborús Japán vidéki életének a nyomorúsága, melyben hősünk valahogy mégsem panaszkodik. A festő WikiPedia szócikkét olvasva hiányoltam az amerikai utazásait a filmből (csak egyetlen mondat erejéig említik meg a filmben), ahogy a háború utáni Franciaországba költözéséről sincs semmi, bár lehet, hogy ott már csak egy keresztény hitre áttért ember freskófestészetét láthatnánk. Minden lassúsága és helyenként unalomba fulladása ellenére is tetszett a film, a dekadencia mellett a korabeli párizsi utcák és látképek gyönyörűek, ahogy a vidéki Japán idillikus természeti szépségeit és szép képeken mutatják be, Foujita mester életútja pedig megér még néhány utánaolvasást.
Utolsó kommentek