A film angol címe semmitmondó, de a japán címből azonnal kiderül, hogy ez bizony a 47 Ronin és a Ghost of Yotsuya történetének és világának egybemosása, avagy Oiwa és Tamiya Iemon hogyan kapcsolódik az Asano-klán bosszúra éhes tagjaihoz?
1994 is érdekes év volt mozis szempontból Japánban, hiszen szinte egyszerre került a mozikba a Toho grandiózus 47 Ronin feldolgozása és ez a sztori, amit Fukasaku Kinji a Shochiku égisze alatt hozott össze. Nálam ez a mixtúra a nyerő a kettő közül, pont azért, mert marha jó figyelni és észrevenni, hogy éppen mikor melyik sztoriból is láthatjuk az aktuális jelenetet. Emiatt pedig szinte biztos, hogy csak úgy élvezhető igazán, ha az ember már mindkét eredeti sztorit ismeri valamennyire, azok ismeretének hiányában könnyen lehet, hogy csak valami katyvasznak érződik az egész. A sztori elég nagy része jó kis színpadias mű, őrületig fokozott táncokkal és zenével, eltúlzott esővel és látványos szélgép használattal, de ezek nem hogy nem zavaróak, hanem kifejezetten szórakoztatóak. Ahogy a film is az, itt-ott meglepően szexi (Takaoka Saki igencsak kihívó Oiwa), meglepően látványos (főleg a táncjelenet, ahol Tamiya Iemon "eltérítése" zajlik) és még a speciális effektjei is jópofák. Az is tetszett, hogy lehetett figyelni, melyik sztorit hol módosítják egy kicsit, hogy össze lehessen fésülni a két eredeti művet. Szóval ez egy jópofa próbálkozás, játék a színpadi művekkel színpadiasan, egyedül a néhol már túlzásba vitt ripacskodás volt zavaró.
Utolsó kommentek