Fiatal szamuráj házasodni szeretne, de a lány családja ellenzi a dolgot. Drasztikus közjátékok után mégiscsak összejön a frigy, viszont a drasztikus közjátékok miatt hősünk igen rossz társaságba keveredik.
A 17. században játszódó, a 19. században megírt történetet már 1825-ben játszották kabuki színházban és azóta is előszeretettel dolgozzák fel újra és újra. A japán horror hőskorában sem kerülhette el a sorsát, Nakagawa Nobuo hozta tető alá a Shintoho stúdió révén 1959-ben. Valószínűleg nem volt túl bőséges keret rá, mert így felületes szemlélőként nézve teljesen olyan, mint a színdarab, minden egyes jelenet műteremben, vagy beltérben játszódik, a hagyományos színházi technikákkal végzik a hangulat fokozását (játék a fényekkel és árnyékokkal, a megvilágítással, stb.), illetőleg néhány "összefilmezett" trükk színesíti a látottakat. A technikára nem lehet panasz, a látvány a kategóriáján belül gyönyörű, a japán horrortól megszokott módon ahogy halad előre a történet, úgy jön elő egyre inkább az őrület a főhősökből, szóval minden a helyén van. Egyedül a nagy finálé hiányzik, de lehet, hogy csak azért, mert már szegről-végről ismertem a sztorit, így túl nagy meglepetést nem okozott (meg amúgy sem különbözik túlzottan a többi kaidan történettől). Szóval szép, meg jó, ráadásul színes is, így klasszikus horrorként rendben van, de semmi extra. Azt talán korábbi, 1949-es változatban lehet megtalálni...
Utolsó kommentek