Egy kis, tengerparti mozi Onomichiben a bezárás előtti utolsó vetítést tartja, a nézők közül pedig többen is bekerülnek az egész este vetített háborús filmek szereplői közé.
Obayashi Nobuhiko utolsó filmje valószínűleg a legszemélyesebb darabja, egyben egy szerelmi vallomás a japán mozi lenyűgöző történelme előtt, valamint egy nyílt háborúellenes kiállás, még annál is erőteljesebben és még szebben előadva, mint ahogy a Hanagatamiban láthattuk..A jellegzetesen régies filmes trükkökkel telezsúfolt filmben egyfajta sajátos történelmi utazásban lehet részünk a három óra során, ahol a rendező végigveszi különféle háborús hősök sorsát és elgondolkodik azon, hogy talán máshogy is történhetett volna, mindezekhez pedig gyönyörűen illeszti hozzá a fiatalon elhunyt költő, Nakahara Chuya sorait. Vagyis ez a film valószínűleg nem annyira érthető és átélhető abban az esetben, ha a néző nincs tisztában a megidézett filmekkel és történelmi eseményekkel (feltűnik itt mindenki Nakano Takekótól kezdve Sakamoto Ryoumán keresztül a Sakura-tai csoportig, de megszámlálhatatlanul sokan vannak), gyönyörű szimbólumokkal keveri össze a filmeket és a történelmet, nyíltan sugallva, hogy a moziból rengeteget lehet tanulni. Nagyszerű, lenyűgöző és gyönyörű alkotás, de nem egy könnyen emészthető darab!
Utolsó kommentek