Új vendég érkezik a festői Mitsuse városkában levő Tenmasou fogadóba, az érkezését pedig izgatottsággal vegyes félelemmel várja a személyzet, mert a vendég a két lány féltestvére, Tamae. Mindez pedig a legkevésbé furcsa dolog a történetben.
Egészen elképesztő, hogy mekkora különbségek lehetnek manga adaptáció és manga adaptáció között. Amíg a Tokyo Revengers sokadik része maga volt a halálos unalom, addig ez a Takahashi Tsutomu tollából faragott sztori valami egészen elképesztően érdekes, lenyűgöző, megható és szerethető. Már maga a felütés zseniális, aztán a történet olyan irányokba kezd el kibontakozni, hogy folyamatosan elgondolkodtatja a nézőt az élet nagy dolgain, pedig csak egy tengerparti kis városban nem történik semmi rendkívüli, takarítják a hotelt, beszélgetnek a vendégekkel, na meg tanulnak játszani a delfinnel. Kicsit utánanézve a történetnek az is érthetővé válik, hogy valójában ez is egyfajta 3/11 film, a manga alkotóját ugyanis a nagy kanto földrengés inspirálta, amikor papírra vetette a történetet. Itt-ott kissé talán túlzásba esik a stáb a meghatni törekvéssel, de ismerve a hasonló japán filmeket, ez inkább feature, mintsem bug, szóval Kitamura Ryuhei valószínűleg élete eddigi legjobb, legkomplexebb filmjét rendezte meg, nagyszerű stábbal (a főbb szerepekben Non, Kadowaki Mugi, Terashima Shinobu, Kora Kengo, Shibasaki Ko játszik), néhol egészen hihetetlenül gyönyörű képekkel. Szóval ez a film is biztosan ott van 2022 legjobbjai között!
Utolsó kommentek