Valamikor a Tokugawa-éra végén járunk és egy fiatal ronin, aki a fővárosba vágyik, egy kis faluban tölti az időt. A békés farmerkedésnek azonban egy másik ronin, meg rakat barbár igyekszik véget vetni.
Annak ellenére, hogy a modern jidaigeki középpontjában valamiért mindig a szenvedés van, Tsukamoto Shinya egész érdekes szemszögből tudta mindezt bemutatni. Igaz ugyan, hogy a kézikamerás, rázkódós közeli képeket utáltam, mert fizikailag rosszul voltam tőlük, a rendezőhöz méltóan van némi gore és főleg a vége felé átmegy teljesen szürreális, szimbólumszerű képekbe az egész, mégsem mondanám rossznak. A jó kis békés falusi élet az elején, ahol a legtöbb gondot csak az osztálykülönbség jelenti, nagyon jól be van mutatva. A másik ronin színrelépése és motivációja is teljesen jó, külön bírtam, hogy a rendező alakítja, teljesen másképp, mint azt a többi színésztől megszokhattuk. Szóval ez egy érdekes hangvételű, egyedi megvalósítású szamurájfilm, de a modern szenvedést középpontba helyező sztoritól ez sem tudott eltekinteni, így némiképp csalódás...
Utolsó kommentek