A városban a rivális yakuza csoportosulások viszonylagos békében vannak meg egymással, ám a területükre a Tokióban nemrég alakult új banda vet szemet, akik ráadásul az alantas eszközöktől sem riadnak vissza. Itt már csak a börtönből épp kiszabadult Tezuka segíthet, ha tud.
Jó kis yakuzásdi a 70-es évek elejéről, egyben a Nikkatsu akciófilmek lehanyatlásának évéből, ám Hasebe Yasuharu ezen műremekén a hanyatlás egyáltalán nem látszik, sőt, felfogható egyfajta utolsó mohikánként is. A sztori relatíve egyszerű, de jó sok csavar van benne, szépen mutatja be lépésről lépésre, hogy hogyan is működik az egymás átverésére alapuló taktikázás. Ezzel pedig már végképp túllép a 60-as évek yakuza romantikáján, ahol mindig mindenek felett tartott a betyárbecsület. Itt már csak az egyik oldal tartja, ebből pedig egyenesen következik egyfajta korai jellegzetesen japán heroic bloodshed, ami paradox módon pont addigra fullad ki, amikorra jönnie kellene a lenyűgöző lezárásnak. Az első fél óra pazar, fantasztikus aláfestő zenékkel, Hasebe gyönyörű képeivel, megannyi korabeli sztárral (felsorolni is nehéz őket, itt van mindenki Shishdo Joe-tól kezdve Kaji Meiko, Fuji Tatsuya, Sato Makoto társaságában, stb.). A történet vége felé viszont egyre több a szenvedés, ami talán feleslegesen lassítja le a tempót, ráadásul így kevés idő marad a lezárásra. Nem ez a legjobb yakuzafilm, de gyönyörűen szemlélteti, hogy mekkora potenciál volt a Nikkatsu filmjeiben és mekkora áldozatot hoztak azzal, hogy kidobták az egészet a Nikkatsu Roman Pornért cserébe...
Utolsó kommentek