A vidéki bányászgyerekből grafikussá, majd erotikus magazinok szerkesztőjévé, később íróvá és szaxofonossá avanzsált Suei Akira jócskán dramatizált élettörténete, saját önéletrajzi írásai alapján.
A szürreális nyitójelenet, ahol egy erotikus magazin szerkesztője próbálja védeni a portékáját a túlbuzgó hatósági emberrel szemben, nem csak azért adja meg az egész hangulatát, mert maga a helyzet komikus, hanem azzal is, hogy kicsit más portéka esetében akár hazánkban is játszódhatott volna ugyanabban az időben (1984-ben). Aztán ez a fajta szürrealizmus folytatódik még több jelenetben (a főszereplő gyerekkorában játszódóban éppúgy, mint amikor már a feleségével együttélve hazaviszi a "munkát") és aránylag hosszú ideig (úgy nagyjából a film feléig) ez a lendület el is viszi a hátán a filmet. A későbbiekre már kifullad, főleg, mert kicsit több bepillantást enged főhősünk zűrös magánéletébe ahelyett, hogy inkább kordokumentumként a 70-es, 80-as évekbeli pajzán újságok készítését mutatná be, de így is nézhető, csak az első óra után itt-ott elég unalmassá válik. A tanulság pedig annyi, hogy Maeda Atsuko a filmjeiben mindig valami ütődöttel jön össze, arról nem is beszélve, hogy a mangarajzolók (mert hát hősünk azzal is foglalatoskodott egy időben) mindig ütődöttek, á la Korede iinoda.
Utolsó kommentek