A vidékről Tokióba jött lány és az építkezéseken gürcölő fiú útjai többször is keresztezik egymást a 10 milliós városban, ezt pedig nem nagyon tudják hova tenni.
Ishii Yuuya már a legelső filmjei óta a kedvenc rendezőim egyike, nagyon jól tudja megfogni a modern Tokió jellegzetes problémáit és képes mind humorosan, mind drámaian bemutatni őket. Ezúttal Saihate Tahi költőnő versei és írásai ihlették meg, szereplői pedig különféle módon harcolnak az elidegenedés és a magány ellen, vagy éppen érte, közös jellemzőjük pedig nem meglepő módon az, hogy egyik sem érti a többieket. Nagyon tetszettek a jól eltalált, már-már szimbolikus képek a tokiói kékesen világító Holdról, a parázsló cigarettákról, vagy éppen a rohanó embertömeg közepén tébláboló főszereplőkről. Ki lehet jelenteni, hogy ez a film is méltó darabja a kisemberek egyszerű életét és problémáit bemutató japán drámáknak, ám a lassú tempó és a tényleg nagyon magukba forduló főhősök miatt nem egy egyszerű néznivaló. Ettől függetlenül megéri ráhangolódni!
Trailer
Shudaika
Utolsó kommentek