A hányatott sorsú, adósságokkal teli és szerencsejátékfüggő Matsuda még a temetésekor sem szerencsés, de akik megtalálják a szertartást, elmesélik a még gyerekként apa nélkül maradt fiainak, hogy milyen embernek ismerték Matsudát.
Szokás szerint egy regény megfilmesítéséhez van szerencsénk, Matsumoto Koji feltételezhetően saját apjáról írt szösszenetét álmodta filmre az amúgy inkább színészként ismert Saito Takumi (ő rendezte egyébként a Zokkit is). Mint a legtöbb, a halált középpontba állító sztori, úgy ez is leginkább azzal operál, hogy elgondolkodtassa a nézőt arról, hogy ki és mi számít értékesnek, mennyire másként láthatják egyesek ugyanazt az embert, illetve mennyire emberiek és meghatóak tudnak lenni még azok is, akiket felületesen szemlélve egy "atyaég" sóhajjal intéznénk el. Szóval ez egy rövid, ám jól sikerült, lírai alkotás az élet és a gyerekkor nehézségeiről, csalódásokról éppúgy, mint a halál és a temetés körüli gondolatokról. Meglepően jó volt, Lily Franky lepukkadt és kiégett öregúrként is nagyon jó, de rajta kívül is tele van ismerős színészekkel a film, megéri megnézni!
Utolsó kommentek