Egy család elutazik nyaralni és magára hagyják a papát, az egykori yakuzát. Ő pedig a nagy szabadságban előszedi a régi haverjait, akikkel elkezdenek "rendet tenni" a környéken.
Hopp, egy új Kitano film. Úgy 10 évvel ezelőtt mindenki óriási elvárással ült le a régóta várt új produkciója elé, de ahogy a mostani film hősei felett, úgy úgy látszik, Kitano felett is eljárt az idő, mert Outrage ide, Outrage Beyond oda, mára valahogy kiveszett belőle az, amiért sokan imádták. Ezt az is mutatja, hogy nem is tudtam róla, hogy van új filmje, ráadásul amikor egy kicsit utánanéztem, elég vegyes kritikákat találtam róla. Ahogy pedig az lenni szokott, egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy a földbe döngölős kritikák írják, sőt, helyenként kifejezetten szórakoztató és nagyon jól fogja meg az öregséget elfogadni nem tudó egykori nagymenők ügyes-bajos dolgait. Tény, hogy vannak ennél harsányabb, talán ötletesebb vígjátékok, de Kitano a maga, ezúttal meglepően visszafogott módján ügyesen ragadja meg az egész lényegét, egy-két apróságtól eltekintve pedig az egész nagyon realista. Bírtam az öregek dumáit, azt, ahogy egyáltalán nem bírnak mit kezdeni magukkal a modern világban és azt, ahogy próbálják a régmúlt dolgait újra visszahozni. A hangulat kicsit keserédes, de aranyosak és helyenként egész jók a poénok, Kitano pedig továbbra is nagyon érzi ezt a yakuzásdit. Várom a következő moziját, reméljük, lesz ilyen jó az is!
Utolsó kommentek