A yokohamai kikötőben egy esős éjszakán történik némi balhé, két nagy bunyóst pedig elnyel a tenger. Öt évvel később egy külföldi hajón Yokohamába érkezik egy japán tengerész, ám ahogy az lenni szokott, ennyi idő alatt sok minden megváltozott.
A Pure Emotions of the Sea-hez hasonlóan ez is egy ún. "kayou eiga", avagy egy slágeren alapuló történet és minő véletlen, ezt is Kasuga Hachiro nevével igyekeztek eladni. A sztori jellegzetes korabeli Nikkatsu produkció, még nagyon érződik rajta az 50-es évek, de már itt-ott megjelennek a 60-as évek Nikkatsu akciófilmjeinek jellegzetességei (lásd a finálét), na meg a későbbi yakuzafilmek elemei, élükön az ezúttal is (mert hát mikor nem) rosszfiút alakító Abe Toruval. Suzuki Seijun rendezése feszes, a történet pörög szépen, talán az egyetlen kissé erőltetett része pont a motívumként szolgáló dalt éneklő Kasuga Hachiro, akit nehéz annak látni, mint aminek szerette volna a stáb. A zenék viszont hangulatosak, az elején a Kánkán a varietéjelenetben nagyon menő, meg úgy az egész film noir jelleg tetszett benne, szóval egyáltalán nem rossz film, csak épp valahogy nem az igazi.
Utolsó kommentek