Arima, a mandzsúriai hadszíntéren egy évek óta ott levő katona fura feladatot kap. Mivel mindig a háttérbe húzódik és ahol csak lehet, kihúzza magát az akciók alól, így rábíznak egy balhés újoncot, az eleinte eléggé ügyefogyottnak tűnő, viszont keményfejű Omiyát, aki révén bekerül a seregbe egy yakuza.
A 60-as évek legendás, "vég nélküli" sorozatainak egyike volt a Daiei prezentálásban a yakuza közlegény története, amit Arima Yorichika háborús emlékeit összegző regényéből forgattak. A sorozat hosszú évekig futott a japán mozikban, az 1965-ös első filmtől kezdve egészen 1972-ig. A sikerét a jól eltalált receptnek köszönhette, a két főszereplő karakter ugyanis ügyesen egészíti ki egymást (a most tárgyalt első részben legalábbis ez a helyzet), a visszahúzódó, intelligens, agyafúrt Arima és a bika szívósságával rendelkező Omiya (Katsu Shintaro) párosa abszolút telitalálat. A sztori a tipikus visszaemlékezős katonasztorik stílusát hozza, sok-sok bunyóval és a csak szavakban létező egység alatti állandó ellenségeskedéssel és rivalizálással az egyes csoportok között. Ez alól csak a bordély nyújt menedéket... Jópofa film, de a sok erőszak és durvulás miatt nem biztos, hogy mindenki számára emészthető.
Utolsó kommentek