Két diáklány teljesen másképp viseli az iskolai megpróbáltatásokat, egymást pedig lehetőleg kerülik. Egészen addig, amíg a véletlen össze nem hozza őket egy szenilis öregasszonnyal.
Amikor legutóbb kint voltam Japánban, akkor több ismerősöm is azt mesélte, hogy manapság a legfélelmetesebb lények az országban a fiatal lányok, mert senki sem tudja, hogy éppen mit gondolnak és miben mesterkednek. Hát ez a film abszolút adja ezt az állítást, az iskolai színjáték, ahol (majdnem) mindenki jó havernak gondol (majdnem) mindenkit, miközben egymás háta mögött kőkeményen kiosztanak mindenkit, az eléggé érzékletes. Ezzel pedig élesen szembenáll az, ahogy a két lány betekintést nyer egy teljesen más világba, amelyen keresztül még az egymáshoz való viszonyuk is megváltozik. Szóval mondhatjuk úgy is, hogy Kikuchi Takeo filmje a japán drámák legszebb hagyományait követi, lassan, terjengősen halad a történet és időnként meglepően váratlan fordulatokat vesz. Nagyon szerettem, Motai Masako minden filmjében zseniális, ahogy Kubota Sayu és Hagiwara Minori is jól játszik, a rendező szerint a hezitálásuk, ahogy megbirkóztak a szereppel, sokat hozzáadott ahhoz, hogy még hitelesebbek legyenek.
Utolsó kommentek