Ahogy az a címből is látszik, Mao elvtárs 1955-ben kitalálta, hogy valami elismeréssel kellene szolgálni a Népi Felszabadító Hadsereg hőseinek irányába, illetőleg ekkor vezették be a különféle rangokat. A film pedig ezt a folyamatot mutatja be, méltóképpen(?) megemlékezve az 1955-öt meg nem élt mártírokról is.
Végre egy újabb csodálatos kommunista propagandafilm Kínából, tele megmosolyogtató részletekkel, könnyfakasztó tragédiákkal, melyek áldozatainak többsége Mao elnök családtagja, fantasztikus bölcsességekkel és irodalmi gyöngyszemekkel, meg minden hasonlóval, ami ezen filmek elmaradhatatlan kelléke. Már a legelején lehet röhögni, amikor bemutatják a tengerkék egyenruhát, külön kiemelve, hogy egyes elemeit importálták, tehát ezek szerint volt olyan dolog Kínában, amit nem tudtak előállítani. Nagy sztori amúgy nincs a filmben, Mao és legbelsőbb körei az elmaradhatatlan, sármos Zhou elvtárssal sétálgatnak, meg üldögélnek a Zhongnanhai kis tavacskája mellett és anekdotáznak a régi szép időkről, amikor még veszettül irtották őket az ellenségek. Ezen anekdoták idézik fel néhány mártír tragédiáját (Mao felesége, Mao fia, Mao bátyja, meg még 1-2 egyéb hős), meg bemutatják pár legendás csata túlélő hőseit, külön figyelmet szentelve a kommunista erkölcsöknek és viselkedésnek, melyek közül talán a legfontosabb az alázatosság, vagyis amikor nem tartják magukat méltónak az elismerésre. Szóval röhejes az egész és nagyon kíváncsi lennék az őszinte kínai véleményekre erről a csodáról, de hát ilyeneket sose fogunk kapni. Filmként nyilván értékelhetetlen, propagandafilmnek viszont gyönyörű!
Utolsó kommentek