A cím önmagáért beszél, avagy a nagyvárosi fiatalság egyre jobban be van tojva egy potenciális atomháborútól és menekülne, ám nincs hova. Közben a nemzetközi helyzet pedig egyre fokozódik.
Nyilvánvaló és egyértelmű, hogy ezt a filmet is a hidegháborús paranoia szülte, ráadásul a Toei II (az egykori New Toei) stábja még a Tohót is megelőzte néhány hónappal, elvégre ők csak 1961-ben jöttek ki a színes, szélesvásznú The Last Warral. Ahogy az lenni szokott, a Toei jóval kevesebb pénzből dolgozott, így magára a háborúra nem sok időt pazaroltak, leszámítva pár tokusatsu snittet a végén. Igaz, így az egyébként nagyon tipikus családi drámák jobban ütnek, elvégre a bizonytalan és nyugtalan helyzetben ugyan ki akarna házasságot kötni, ki akarná tervezni a jövőt, sőt, egyáltalán ki akarna a nagyvárosban maradni? A kialakult káoszban az emberekből kiszabaduló szörnyeteg is jól van bemutatva abban a kevés snittben, amit erre szánnak. Szóval maga a film egy igazi kordokumentum egy paranoiás, elborult korból, az akkori emberek egyébként jogos félelmeire építve. Kár, hogy a világpolitika dolgai nincsenek bővebben, jobban kifejtve, de ahogy ebben a filmben mindennél ez az érzés, úgy ezekre is kevés időt szántak, amit megtudunk, az meg csak sok-sok további kérdést vet fel, hiába említik meg Chiang Kai-sheket és még pár másik korabeli vezetőt. Szóval jópofa kis tanmese, csak nincs benne semmi sem igazán kifejtve.
Utolsó kommentek