A rikító rózsaszínre festett hajú Kei kettős életet él, egyrészt könyvvitelt tanul a suliban, másrészt pedig néhány fura fazon társaságában bérgyilkos. Egy nap a buszon segít rajta egy jóképű fickó, közben pedig a yakuzák elkezdik egymást halomra öldösni.
Ha van film, amelyről kilométerekről ordít, hogy manga adaptáció, az ez. Ha van sztori, amely mangaként sokkal jobban működik, mint élőszereplős filmként, az ez. Ha az ember látta a Baby Assassinst, akkor nagyjából mindent látott, ami ebben is benne van, ráadásul az a sztori sokkal jobban működik filmként, mint ez. Annyira el vannak túlozva az egyes szereplők képességei, hogy komolyan vehetetlen az egész, a mellékszereplők segghülyék, a lányka kettős élete meg tényleg annyira kettős, hogy ha egy kicsit is komolyan akarjuk venni, akkor összeegyeztethetetlen. A film véresnek véres, az akciók pörögnek, de hiteltelenek, ráadásul néhol nagyon kilóg a lóláb és a "mangás" megoldások élő szereplőkkel nem működnek, a történet pedig a habkönnyű és sziruposan rózsaszín mondanivalóval igencsak botladozik. Ha nem láttam volna a Baby Assassinst, akkor lehet, hogy tetszett volna, de így, hogy van viszonyítási alap, kifejezetten gyenge lett.
Utolsó kommentek