Fiatal, kezdő újságíró kerül a pletykalaphoz és szinte azonnal beosztják a nagypofájú és kelletlen modorú fotóshoz tanulónak. A celebek éjszakai üldözése és a stiklijeik lebuktatása pedig mindennél jobb tanulási lehetőség.
Ez egy remake, az eredetijét pedig még 1985-ben forgatta Harada Masato, akinek anno ez volt az egyik első rendezése. A történet igazából kortalan, bármikor játszódhatna a pletykalapok feltalálása után. Az eleje nagyon menő, az éjszakai Tokió képei a pörgős zenével, majd a celebek lefotózásának különféle trükkjei kifejezetten szórakoztatóak, ahogy a paparazzi menekülések sem rosszak, illetve a fotós elborult baráti köre is megér egy misét. Az az út, ahogy a két főszereplő a kezdeti ellenszenv után kezd csapatként (meg másként is) működni, szintén jól van összerakva, hihető az egész, nincsenek benne hatalmas ugrások. A sztori közepe felé amikor már egyre durvább trükköket kell bevetni egy-egy képért, ott már érezhetően túl van húzva, egyre inkább megy a "na ne már" érzet felé, majd a fináléra oda is ér. A történet így kerek és értem, miért így zárták le, de valahogy mégis, nem az igazi, oly sok filmhez hasonlóan túl hatásvadász akar lenni és ezen elbukik. Ettől függetlenül főleg az első fele szórakoztató, Lily Franky zseniális az annyira laza, hogy már szétesik karakterben, Fukuyama Masaharu sem rossz, Nikaido Fumi pedig jó kis átváltozáson megy végig a történet végére. Szóval a vége miatt kicsit csalódás, de érdekes film, látványos és menő éjszakai tokiói képekkel, látványos fotós balhékkal és még Nikaido Fumi is Otsuka Ait énekel.
Utolsó kommentek