Minagawa Nanami élete látszólag sínen van, kap egy tanári állást és még menyasszony is lesz belőle, de a leendő férj nem Rip van Winkle. Az esküvő előtt összeismerkedik egy afféle mindent megoldó fickóval (ő sem Rip van Winkle) és hamarosan az élete teljesen megváltozik.
A 90-es évek egyik legendás és körülhype-olt rendezője, Iwai Shunji 2015-ben először regényként írta meg ezt a történetet, amelynek a forrásait és az alapját adó ötleteket sajnos nem sikerült hirtelen megtalálni, de igen gyanús, hogy valami pornóval kapcsolatos ember ihlette. Ez azonban ne zavarjon meg senkit, ez egy jellegzetesen Iwai Shunji-mozi, egy álomszerű dráma, amelynek néhány fordulata ugyan igencsak "hát ez meg hogy?" érzetet kelt a nézőben az elképesztően naív és megvezethető szereplők miatt, főleg az elején, de aztán azért szép lassan (úgy az első óra után) kezdi magával ragadni a nézőt. Rengeteg mindent bele lehetne magyarázni, hogy mi mit szimbolizál benne (mivel sok fordulat nincs megmagyarázva, így szabadon szárnyalhat a fantázia), de igazából csak addig működik, amíg ezek az álomszerű részek vannak benne. A végén jönne egy nagy, könnyes lezárás, de nálam abszolút nem működött, sőt, kifejezetten röhejesnek éreztem. Szóval mint film, kifejezetten hullámzó, az elején nem ért belőle az ember (még?) semmit, ráadásul nagyon hülyék a szereplők, a közepe nagyon jó (Cocco ebben a szerepben is zseniális, akárcsak a Kotokóban) és igazából Kuroki Haru sem rossz a folyamatosan árral sodródó lány szerepében. A megjelentetett társadalmi problémák (a magány, a pénzért vett rokonok, a pornó és a pornósok problémái) némelyike elgondolkodtató, némelyike kicsit viccesen van tálalva, ugyanúgy hullámzóak, mint a film maga. Igazából egy jó konklúziót hiányoltam belőle, így csak egy jellegzetes, de durván hosszú Iwai Shunji-film, ami akár jó is lehetett volna, ha...
Utolsó kommentek