Ázsiai filmek röviden

Egy meglehetősen zavart lelkületű nő sztorija, embert próbáló gyermeknevelési tapasztalatokkal, félelmekkel és a szeretet igen fura nézőpontból való szemléltetésével, arról nem is beszélve, hogy még egy ambiciózus férfi is feltűnik.
Ez az a film, amit a tudatlanok a rendező, Tsukamoto Shinya neve miatt fognak megnézni és feltételezhetően csalódni is. Aki azonban csak kicsit is képben van a főszerepet alakító (és a film alapjául szolgáló ötletet felvető) énekesnő, Cocco karrierjével kapcsolatban, az tudni fogja, hogy Tsukamoto itt teljesen lényegtelen, csak néhány jelenetbe teszi bele a korábbi filmjeiben már megszokott jellegzetességeit. A balerinának készülő, de énekesként befutott nőnek igen hányatott gyermekkora volt, ami kőkeményen visszaköszönt már a dalaiban is és állítólag a könyvei sem éppen könnyed olvasnivalók. A Kotoko-ról is mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy könnyed kis sztori, a zavarodott elme érzelmi kitöréseit nagyon jól és átérezhetően adja át az ezzel a szereppel színésznőként debütáló Cocco. Mindemellett a látványra is igyekeztek nagy figyelmet fordítani, igencsak művészi jeleneteket és beállításokat sikerült összehoznia a stábnak, ugyanakkor mindenképpen meg kell említeni, hogy a gyakran alkalmazott rángatózó kameramozgást nyugodtan kifelejthették volna, csak a néző fejfájását segíti elő, nem lesz tőle lenyűgözőbb a látvány... Szuicid hajlamúaknak nem ajánlott (elég sok ötletet kaphatnak), lélekbúvároknak annál inkább, Cocco énekhangja pedig valami elképesztően erőteljes.