Egy nő él a fiával, meg az apósával egy birtokon valahol Hokkaido északi részén és állattenyésztésből igyekeznek megélni. Kapnak némi segítséget a helyiektől, de minden megváltozik, amikor az após hazahoz egy rejtélyes, szótlan férfit, akik aztán munkát vállal náluk.
Az utóbbi időben több tévés feldolgozás is született Yamada Yoji klasszikusaiból, ez az egyik, amely az azonos című 1980-as A Distant Cry from Spring egyfajta modern változata. Az eredetit nagyon szerettem, a bő két órás film szépen mutatta be, ahogy a hallgatag férfival egyre inkább családiassá vált a hangulat, majd a történet lezárása is ötletes volt. Ez a tévés változat mintegy 40 perccel rövidebb, egy csomó fontos dolog kimaradt belőle, így sokkal kevésbé érthető, hogy hogyan és miért válik egyre családiasabbá a hangulat, továbbá a modernizálásnak áldozatul esett a fantasztikus lóverseny, amely az eredeti egyik legjobb része volt, itt valami vidámparkban szórakoznak helyette. A történet tehát egyfajta lebutítása az eredetinek, nem jön át rajta mindaz, amit anno Yamada mester el szeretett volna mondani. A mellékszereplők igazi ripacsok, főleg a Porschés csávó, ellenben a két főszereplő nem rossz, bár Tokiwa Takako túl szép és túl törékeny a parasztasszony szerepre, anno Baisho Chiekóról mindezt inkább el tudta képzelni a néző. Abe Hiroshi a lehetetlenre vállalkozott, amikor az egykoron Takakura Ken által eljátszott karakter bőrébe bújt, a súlyos dolgok cipelése miatt mélabús részét egész jól előadja, de azt a keménységet, lehengerlő jelenlétet, amit Takakura kisujjból hozott, azt nem tudja produkálni. Mindezekkel együtt sem tudnék mást mondani a mai színészfelhozatalból, aki jobban el tudná játszani ezt a karaktert, mint ő, de hát manapság már nincsenek olyan egyéniségek, mint anno Takakura Ken volt. Szóval ez egy kilúgozott, steril változata az eredetinek, valószínűleg, aki csak ezt látta, nem is érti, hogy miért volt ez anno nagy siker. Egyszer nézhető, de ha van 2 órája az embernek, akkor mindenképp az eredeti javallott!
Utolsó kommentek