A leginkább csak sodródó egyetemista lány a filozófia szakdolgozatához választ egy témát, ám a konzulense kicsit beleszól, így aztán 100 ember véleménye helyett 1 ember megfigyelése a cél. Feltűnés nélkül. De ilyet lehet?
A szokásos recept, azaz egy Kadokawa-regény megfilmesítéséhez van szerencsénk, ezúttal a mélyebb, drámaibb, elgondolkodtató fajtából. Egyrészt életszerű a dolog, a főszereplő ugyanis ténylegesen számára valahonnan ismerős alakokat kezd el követni, másrészt klisés a dolog, mert rögtön az első követett igencsak belecsap a lecsóba. A dolog thriller része nem rossz, ugyanis a megfigyelést még véletlenül sem profi módon végzi a főszereplő, konstans a lebukás veszélye, de ennél érdekesebb az, ahogy jó japán módjára mindent elhanyagol a cél érdekében és ahogy az lenni szokott, ennek pofára esés a vége. Suda Masaki véletlenül megint mangafigurákat rajzol, mint a Characterben, Kadowaki Mugi pedig nem rossz a sodródó lány szerepében, arról meg nem ő tehet, hogy egy idő után elég irreális fordulatokat vesz a történet. A történet, amely szokás szerint egy modern japán sztori a nagyvárosi elidegenedésről, az emberi kapcsolatok sekélyességéről és hiányáról, leginkább ezek kapcsán érdekes, nem pedig a történet fő szála miatt.
Utolsó kommentek