A suliban a gyerekek megkapják házi feladatnak, hogy egy felnőtt ismerősükről írjanak történeteket. Yukio úgy dönt, hogy mivel sem az apja, sem az apja nem túl érdekes, így inkább a velük egy fedél alatt élő, magát filozófusnak tartó nagybátyjáról fog írni. Mindenki legnagyobb örömére.
Ez egy nagyon aranyos kis matiné mozi, igazi családi film, habkönnyű, de valahol mégis elgondolkodtató sztorival. Külön érdekessége, hogy a forrásul szolgáló Kita Morio regény 1972-ben jelent meg (és már '74-ben készült belőle tévésorozat), tehát kicsit aktualizálni kellett a modern kornak megfelelően, bár nagyjából egyetlen mobiltelefon erejéig kellett csak belenyúlni. Szokás szerint nagyon jó benne a kultúrák találkozása (a helyi amerikaiak egyrészt barátságosak, másrészt furák), meg persze az is, ahogy a (mondjuk azt, hogy) naplopó nagybácsi végre a sarkára áll. Matsuda Ryuhei minden szerepben nagyon jó és már régóta eléggé kattant figurákat vállal el, ez is egy közülük. A gyerekszereplők meglepően jók, a kislány nagyon cuki, ahogy folyamatosan vigyorog a nagybácsin, a főszereplő fiú meg a folyamatos értetlenségével tűnik ki. Szóval a maga kategóriájában ez a film teljesen jó, egy jópofa, ám felejthető vicces kikapcsolódásnak tökéletes.
Utolsó kommentek