Egy East Asian Federation nevű fiktív ország kitűzi a zászlaját a Japánhoz tartozó Hatsujima-szigeten, majd a seregük a sziget védelmére kirendelt önvédelmi erőkre is tüzet nyit. Hogy lehet megoldani ezt a konfliktust úgy, hogy ne torkolljanak az események háborúba? Ez leginkább az Ibuki anyahajó legénységén múlik.
Egy újabb manga adaptáció, ráadásul jó kis katonai, diplomáciai és politikai témában, bár ahogy írják több helyen, a filmből kiszedték az eredeti ellenséget (Kínát) és egy fiktív hatalmat tettek a helyére, nyilván nem véletlenül, elvégre eléggé a Senkaku-szigetek körüli vita van benne körüljárva. Anyahajó ide, háborúsdi oda, ez a film alapvetően egy politikai thrillerbe oltott dráma, így túl sok akcióra nem érdemes számítani. Ami van benne, az egyrészt full CG, de kicsit idejétmúlt, másrészt eléggé repetitív, kicsit olyan, mint egy stratégiai játék, ahol ugyanazokat az eszközöket veti be többször egymás után az ember. Jó japán filmhez méltóan nem ez a lényeg benne, hanem a moralizálás (megérte-e az országnak az Ibuki, mi a pontos feladata az önvédelmi erőknek, honnan kezdődik a háború, stb.), a politika és a diplomácia (bár utóbbiból nem sokat látunk, csak mondják, hogy épp mi történt), illetve néhány nem túl izgalmas mellékszereplő révén a hétköznapi emberek reakcióit is láthatjuk. Szóval a konfliktus bemutatása, a Senkaku helyzetre való kikacsintások és a stratégia miatt tetszett, de ahogy szintén több helyen írják, nagyon olyan érzetet ad, mintha az 50-es, vagy a 60-as években forgatták volna, semmi igazán hi-tech látványosság nincs benne. Vagyis eléggé so-so, Wakamatsu Setsuro következő rendezése, a Fukushima 50 sokkal jobb. Ja és így 2022-ben az oroszok miatt már nagyon idejétmúlt az egész történet is.
Utolsó kommentek