A cím magáért beszél, avagy Onoda Hiroo történetét követhetjük végig onnantól kezdve, hogy titkos kiképzést kap a háború alatt egész odáig, amíg végül 1974-ben el nem hagyja a fülöp-szigeteki dzsungelt.
A II. világháború nagy eséllyel a legtöbb embert érdeklő történelmi esemény mind a mai napig és azon belül is külön érdekesség a csendes-óceáni hadszíntér, ahol jócskán a háború végét követően is találtak még kitartó japán katonákat, persze közülük messze a leghíresebb ennek a filmnek a címszereplője, olyannyira, hogy magyar nyelven is cikkek egész sorát lehet róla találni (pl. itt és itt). Talán meglepő, hogy egész idáig senki sem készített nagyjátékfilmet róla, de 2021-ben végre megtört a jég és a francia Arthur Harari tető alá hozta a sztorit, nem is akárhogy. Természetesen japán színészek alakítják a szerepeket, van köztük néhány ismertebb arc is (Tsuda Kanji, Ogata Issey, Shimada Kyusaku, stb.), gyönyörű, már-már paradicsomi tájakon vették fel az egészet, a sztori pedig magával ragadja a nézőt a majdnem 3 óra ellenére is. Tele van erős jelenetekkel már az eleje is (ahogy hősünk megérkezik a hadszíntérre még zöldfülűként), aztán a gerilla-hadviselés, illetve a néha előtörő életszeretet is elgondolkodtató, a kezdeti kapcsolatfelvételi próbálkozásokról nem is beszélve. Persze alapvetően egy drámáról van szó, így szépen lassan csordogál előre, a háborúból alig látunk valamit (szerencsére), a háború utáni csetepatékból annál többet. Szóval nagyon jó film, nagyon jó zenével és lenyűgöző hangulattal, szerettem nagyon!
Utolsó kommentek