Két nő és egy férfi eléggé hedonista életmódot folytatván a bőséges étkezések mellett ellátogatnak egy erotikus színdarabra, megnéznek egy provokatív krimit a moziban, közben pedig furcsa dolgokról beszélgetnek.
Ha minden igaz, ez volt az egyik első nagy költségvetésű pink film, amit szerte Japánban bemutattak, közvetlenül a rendező első filmje (Daydream) után. A sztorija egy 20-as évekbeli novellásköteten alapul (Tanizaki Junichiro fantáziáit tartalmazza), de a sztori igazából abszolút mellékes benne. A lényeg a látvány, amelynek legnagyobb érdekessége, hogy a rendező, Takechi Tetsuji a színház világából érkezett és ez nagyon nagyon meglátszik a filmen. Egy elég nagy része egy az egyben színházi előadást imitál, fantasztikus képi világa van, nagyon jó zenék vannak benne, abszolút magával ragadja a nézőt. Az, hogy igencsak előtérbe van tolva benne a meztelenség, az mai szemmel nézve szintén másodlagos. A teljes egészében fekete-fehér provokatív krimis mellékszálat afféle kikacsintásnak éreztem a kor tipikus noir filmjeire (meg hát erősen emlékeztet Wakamatsu Koji korabeli alkotásaira is) és igazából minél többet gondolkodik az ember a látottakon, annál inkább tűnik az egész olyannak, mintha több ember perverz álmait látná, kicsit összevissza, ebben is emlékeztet Wakamatsu (jóval későbbi) Violent Virginjére. Szóval mint filmtörténeti érdekesség és mint hatalmas botrányfilm 1964-ből, mindenképp érdemes egyszer megnézni, úgyis csak 75 perc.
Utolsó kommentek