A címből könnyedén levezethető, hogy Tokugawa Ieyasu életútját követhetjük végig egészen onnan, hogy az anyja hogyan kerül be a családba egészen az Okehazama csata utánig.
60-as évek közepe, jidaigeki és Toei, ráadásul az egyik főszerepben Nakamura Kinnosuke. Avagy avatatlan nézőként arra számítottam, hogy valami jó kis chambarát hoznak ki a Háborúk korának izgalmas időszakából, amelynek fináléja megjelenik a lökött időutazós Brave Gunjo Senkiben is. Aki azonban ilyesmire számít, az nagyon is téved, itt az egész stáb azt igyekezett bemutatni, hogy mennyi szenvedésben volt része a főhősnek már kora gyerekkorától kezdve, az anyjának, akit elszakítottak a gyerektől és a férjétől, a klánnak, meg igazából mindenkinek. A történet vezetése jó, de kicsit lassú, ellenben a csaták valahogy nagyon nem jók, érződik rajtuk a minimálköltségvetés, illetve az, hogy igazából csak "muszájból" kerültek bele a filmbe. Talán egyetlen látványosabb csata van csak benne, a tengerparton lezajlott emberrablás, a többi kifejezetten gyenge, vagy épp nem látszik belőle szinte semmi. Utóbbira példa az Okehazama csata, amelynél annyira kihangsúlyozták az esőt, hogy minden kékbe borul és még az előtérben vágtázó lovasok sem látszanak. Akciódús jidaigekiként tehát totál bukás, ellenben jó kis történelemóraként nagyon jó a film, kifejezetten élveztem figyelni, ahogy a más filmekből már ismerős történelmi események és szereplők szép sorban előkerülnek benne. Valószínűleg a bemutatásakor a mozinézők is így lehettek vele, hiszen bent volt az év 10 legnézettebb filmje között.
Utolsó kommentek