Egy világítótornyokban szolgálatot teljesítő házaspár útját követhetjük végig 1932-től egészen az 50-es évek közepéig. Ahogy az lenni szokott, az életük tele van nehézségekkel és szép, megható pillanatokkal, rengeteg költözéssel, előbb-utóbb kirepülő gyerekekkel, az egész közepén a háborúval.
Ez is egy igazi 50-es évekbeli sztori és ezúttal mai szemmel is érthető és átélhető, hogy miért díjazták és szerették nagyon a nézők annak idején. A küldetéstudat, a munka a hálátlan helyeken, a magárahagyatottság és a világtól elzártság, na meg a talán ennek is köszönhetően nagyon erős férj-feleség viszony bemutatása sok-sok akkori néző számára jelenthetett kapaszkodót és bólogatást, hogy igen-igen, van ilyen. Az édes-bús jellege ismerős lehet a modern, mostanában forgatott drámákból is, ellenben külön érdekesség, hogy valahogy mindig úgy tálalják a fordulatokat, hogy a nehézségekkel és tragédiákkal együtt valami jó dolog is történik, így alapvetően jó a hangulata, ennek köszönhetően pedig szerethető a film. Egyedül talán a háborús részek vannak elnagyolva és furán nosztalgikusan, afféle "régi szép idők" jelleggel leforgatva, a többi viszont kifejezetten tetszett és elgondolkodtató. Jó film!
Utolsó kommentek