Edo városát egyre élhetetlenebbé teszi a közemberek számára a hatamotók gátlástalansága, úgy viselkednek, mint akik mindent megengedhetnek maguknak pusztán a rangjuk miatt. Egyedül Chobei, a mindent elintézni képes afféle "yakuza" próbál velük szembeszállni.
1951 egyik legnagyobb filmsikere, a Shochiku 30. születésnapjára forgatott grandiózus jidaigeki volt ez a film és érteni vélem a sikerét, azzal együtt is, hogy ez sokkal inkább egy társadalmi dráma, mintsem egy chambara, amire a cím alapján talán számítani lehetett. Nagyon tetszett, ahogy az ismert Sarayashiki színdarabot és annak keletkezési körülményeit beleszőtték a történetbe (és elő is adják a színházban!), az is erősen átjön rajta, hogy miért is utálták a közemberek a fennhéjázó szamurájokat, akiket még akkor se csuktak le, ha nyilvánvalóan ők kezdeményeztek valami csetepatét. Ellenben hiába a sok ismerős arc a szereplők között és hiába a sok kulturális érdekesség, időnként a cselekmény kissé leül és óhatatlanul el-elkalandozott róla a figyelmem. A maga idejében ez biztos, hogy nem így volt, elvégre még nem jelentek meg a könnyed, pörgős szamurájfilmek, azok ismeretében viszont nagyon régimódias, színpadias az egész. Szóval jó film, de úgy még jobb lett volna, ha az embernek lehetősége lett volna ezeket időrendben megnézni.
Utolsó kommentek