Gátlástalan uzsorások meg akarják kaparintani a helyiek szentélyét és házait, hogy bordélyt építsenek a helyükre, ehhez pedig mindent bevetnek, amit csak nem szégyellnek és nem szégyellnek semmit sem. Egy dologgal nem számolnak, hogy a hátborzongató történeteket mesélő ember szertartására szükségük lenne.
A Mizuki Shigeru által a 60-as évek legelején újra felfedezett és divatba hozott yokaiok hullámára a Daiei is lecsapott és egy mai szemmel nézve is jópofa, látványos horrorfilmet készített, amelyben ha csak néhány pillanatra is, de rengeteg kedvenc szörnyünk megjelenik. Nagyobb szerepet az esernyőszörny, a hosszúnyakú nő, meg az arc nélküli emberek kapnak, mindegyik kivitelezése igényes és látványos, a horrort fokozni kívánó színházra jellemző megvilágítások pedig zseniálisak, nincs az a CG, ami felérne hozzájuk. Sajnos a sztori nagyon tipikus, semmi meglepetés nincs benne, a Daiei ugyanazt produkálja csak, mint a Daimajin-trilógiában, azaz a jóravaló kisembereket ki akarják semmizni a velejéig gonoszok. De hát úgyse rájuk kíváncsi a néző, hanem a szörnyekre, azok meg nagyon jók!
Utolsó kommentek