Egy jólelkű, de frusztrált diák, egy nagypofájú koldus, meg egy néma prostituált lelép Szöulból a tél közepén Udo szigete felé, ami pénz és iratok nélkül nem is olyan egyszerű, főleg úgy, hogy a prostituált "gazdái" vadásznak rájuk.
Ha minden igaz, ez volt a legsikeresebb film Dél-Koreában 1984-ben és van benne némi társadalomkritika a korabeli (és valószínűleg azóta is csak a rosszabb irányba változott) anyagiassággal szemben. Hőseink más-más okból ugyan, de csalódtak a hétköznapi életben és valami totál másra vágynak, ennek pedig tökéletes szimbóluma a távoli sziget, ahova igyekeznek. A film szórakoztató és a főhősei szerethetőek, ám valahogy mégsem tudtam igazán beleélni magam, talán amiatt, mert túl sok benne a fárasztó és hihetetlen fordulat, ahogy a különféle helyzetekből megmenekülnek (lásd a buszról leszállítós jelenetet, vagy a vége felé a kilátónál a teljesen értelmetlen létezését a gonoszoknak, akikről el nem tudom képzelni, hogy hogyan kerültek oda). Miközben néztem, végig az járt a fejemben, hogy ez valami olyasmi, mint a japán Yellow Handkerchief, csak kicsit könnyebbre hangolva. Ellenben a 80-as évek közepének Dél-Koreája tetszett nagyon, az meg külön fura, hogy a három főszereplő mind a mai napig aktív, bár a szemüveges fiú inkább zenészként.
Utolsó kommentek