A 30 körüli, meglehetősen zárkózott újságírónő némi közjátékok során beszédbe elegyedik egy fickóval, akiről kiderül, hogy pénzért felbérelhető barátnak. A téma tehát az utcán hever, de hogy lehet ebből cikket írni és meddig lehet elmélyedni abban, hogy vajon meddig számít barátnak valaki?
Pár éve a magyar sajtóba is bekerültek olyasmi hírek, hogy a Távol-Keleten, elsősorban Japánban már olyan szolgáltatások is dívnak, mint pénzért barátokat fogadni. Ez az újszerű társadalmi probléma(?) persze odahaza is továbbgondolásra késztetett sokakat és például ez lett Akiyama Mayu első rendezői próbálkozása is. A 78 perces hossz és az elsőfilmesség garantálja, hogy egy igazi kamaradarabbal, vagy mondjuk azt, hogy vizsgafilmmel állunk szemben, ez persze nem von le semmit sem az élvezhetőségéből, sőt! A cikkírások, a mindkét oldal felől kicsit "kényszerített" találkozások, a harmadik-negyedik felek bevonódása a történetbe mind-mind érdekes és elgondolkodtató szál és még a lezárás sem elkapkodott. Ügyes, a témával kapcsolatban nem ítélkező, hanem inkább bemutató alkotás, meglepően hangulatos zenékkel, tetszett!
Utolsó kommentek