Egy párocska egy heves éjszaka alatt úgy dönt, hogy másnap együtt elmenekülnek, amilyen messze csak lehet. Aztán ahogy az lenni szokott, csak a nő jelenik meg a vasútállomáson. Hét évvel később a nő egy kis krimót vezet, ahol megjelenik egy fiatal párocska.
Erről a filmről elég lenne annyit írni csak, hogy a rendezője Wakamatsu Koji, ebből pedig mindenki tudja, mire számíthat. De valójában ez több annál, mint amire az ember számítana, elvégre ezt 1974-ben forgatta, a korábbi, lenyűgöző és durva filmjeihez képest sokkal művészibb és kidolgozottabb, igaz, ezek miatt nem is üt akkorát. A lényeg azért benne van, az átverés és a megalázottság élménye nem fakul még évekkel később sem, ahogy a yakuza is yakuza marad. Tetszett, hangulatos és ügyes dráma, nagyszerű zenékkel, a 18+-os részek meg igazából csak a kor kellékei benne, azok nélkül is ugyanilyen (ha nem még inkább) hiteles lenne. Wakamatsu nagy mester volt, az meg külön poén, hogy a marketinget is nagyon értette, ezt bizonyítja a poszter is, amin nem a főszereplők egyike látható.
Utolsó kommentek