1917-ben járunk egy kis halászfaluban Toyama prefektúrában, ahol a férfiak nyaranta elutaznak Hokkaidóra, mert ott sokkal jobbak a halászati feltételek. A magukra hagyott feleségek kemény fizikai munkával igyekeznek fenntartani a családot, ám a rizst a kereskedők inkább az orosz frontra viszik, mert az jobban fizet, az árak pedig egyre inkább elszabadulnak. Valamit pedig tenni kell, mert valamit enni kell...
Ügyes, de kissé szájbarágósan bemutatott történet Motoki Katsuhide rendezésében, akitől már több remek darabot láthattunk az elmúlt években (pl. Drugstore Girl, Kitaro, Samurai Hustle Returns, stb.). Ezúttal egy kevéssé ismert történelmi időszakba nyerünk betekintést, ahol az élet ugyanolyan kemény és könyörtelen, mint mondjuk 100-200 évvel korábban, csak a keretek változtak egy kicsit. Húsba vágó, ahogy azt ábrázolják, hogy a nők között a tudás és a tanultság nem feltétlenül számít erénynek, ahogy az is, hogy mennyire nem érdekel senkit, hogy a falusiak éheznek. Mindezen drámai részekkel együtt az egész kicsit szatíra jellegű, az összes sztereotípia felsorolásra kerül, amit csak el lehet ebben a helyzetben képzelni. A szereplők közül a feleségek nagyszájú vezetője, az öregasszony a legjobb figura, a többiek inkább csak alá játszanak, még a főszereplő Inoue Mao is, aki leginkább a hatalmas szemeivel kelt feltűnést. Szóval ez is egy jó film, ami egy érdekes korszakot mutat be, de valahogy nekem hiányzott belőle valami, amitől igazán emlékezetes maradna.
Utolsó kommentek