Hatalmas katasztrófa fenyeget, mert az emberek átkaiból összeállt hatalmas szörnyeteg, a Yokaiju Tokió felé közeledik. Persze van megoldás, a yokaiok ugyanis megbízzák az ezer éve őket kisegítő Watanabe nevű harcos mai leszármazottait. Igaz, még az idősebbik is csak úgy 11 éves lehet.
Mizuki Shigeru zseniális karakterei, amelyek révén a 60-as években megszerettette a modern emberrel a több száz éves legendák lényeit, ma is ugyanolyan szórakoztatóak, mint mondjuk a 60-as évek végén. A 2000-es évek közepén pedig maga Miike Takashi merült el a fantáziavilágban, megalkotva egy jópofa, látványos modern feldolgozást, amelyről itt egy cikk, még erősen áthatottan Miike korábbi munkásságával (a cikk jóslatai természetesen nem jöttek be). Ezzel el is jutottunk a mába, ugyanis Miike mester 16 évvel később újra alámerült Mizuki Shigeru fantasztikus világába és megidézte mindannyiunk kedvenc szörnyeit egy újabb jó kis mese erejéig. A hangulat maradt a megszokott, továbbra is kicsit nagyon emlékeztet a Neverending Storyra, az egyik óriás egy az egyben a Daimajin-filmekből érkezett, a yokaiok világa pedig kicsit összegabalyodott a tokusatsu-érából itt ragadt óriásszörnyes sztorikkal. A hangulat tehát tetszett, igazi mese, bár fene tudja, hogy egy 10 éves néző mennyire tojja össze magát tőle, ellenben sajnos a kedvenc yokaiaink csak 1-1 cameo szerep erejéig jelennek meg, a főbb szereplők ezúttal mások, bár a Kilencfarkú róka nagyon jó, van egy rakat cuki kis yokai lény, meg persze van egy menő afféle Mad Max figura is köztük. A sztori maga egyébként so-so, gyerekként biztos sokkal jobban átjön, ahogy a kis főszereplők sulykolják a megfontolandó okosságokat két váááááá ordítás között. A látvány is so-so, a kínai filmekhez hasonlóan itt is jócskán túlhúzta Miike mester a CG-t, ami a fantázialények megalkotásánál még csak-csak elfogadható, ellenben a leomló sziklák és épületek teljesen súlytalanok és érdektelenek. Szóval kicsit felemás ez a film, akárcsak a 2005-ös változat, de már csak mindannyiunk kedvenc yokai karakterei miatt sem érdemes kihagyni, ők most sem okoznak csalódást. Talán pont ebben rejlik Mizuki Shigeru zsenialitása.
Utolsó kommentek