A háború utáni megváltozott környezetben a nemesi Anjo család bevételei elapadtak, ráadásul még az új törvények alapján ingatlanadót is fizetniük kellene. A család tagjai különféleképpen élik meg ezt és próbálnak szembenézni a sorsukkal és úgy döntenek, hogy rendeznek még egy utolsó bált a régi idők emlékére.
Gyönyörű, átélhető és elgondolkodtató történet a hirtelen megváltozó világról és az ahhoz való alkalmazkodásról. Még megvannak mindenkiben a régi reflexek (pl. lenézik az újgazdagokat), de mindenki érzi, hogy a sorsa megváltoztathatatlan. Persze kicsit idealizált a dolog néhány helyen (lásd a sofőrt és a szerelmét), de nagyon jól átadja, hogy mekkora változások is voltak akkoriban (lásd a zenészek beszélgetését kaja közben). Olyan az egész, mintha egy színdarabot nézne az ember, végig egy helyszínen (az Anjo család villájában) játszódik a sztori, a családtagok közül pedig messze kimagaslik a fantasztikus Hara Setsuko, aki fantasztikus méltósággal és eleganciával alakítja a szerepét. Nem véletlenül volt ő a korszak egyik legjobb színésznője. Jó film, a rothadó díszletek és társadalmi viszonyok között megrendezett bál miatt mindenképp érdemes megnézni.
Utolsó kommentek