Egy afféle árvaház hétköznapjaiba nyerhetünk betekintést, ahol Hana, a legidősebb lakó már 18 éves és ő is vigyáz a kisebbekre. Akkor kapcsolódunk be a történetbe, amikor megérkezik Harumi, egy nagyon zárkózott kislány.
Ez egy érdekes és jól eltalált kamaradarab, ami a japán drámák legszebb hagyományait követi és külön érdekessége, hogy a rendezője egy 25 éves, színésznőből lett rendező, Ogawa Sara. A téma alapján nyilván nem egy könnyed viháncolós sztorira lehet számítani, ráadásul a történet ténylegesen a lakók szemszögéből van bemutatva, arra fókuszálva, hogy ők hogy érzékelik a világot. A világot, ami időnként nyújt nekik szép dolgokat, de alapvetően kegyetlen. Arról nem sokat tudunk meg, hogy ki hogyan és miért került a helyszínre, inkább azon van a hangsúly, hogy hogyan élik meg a helyzetet. Szóval ez is egy jó kis film Japánból, de azzal együtt sem könnyű néznivaló, hogy mindössze 75 perc.
Utolsó kommentek